Gyakorlatilag a méz képtelen megromlani. A világ végéig is eltartható. Lényeg, hogy megfelelő körülmények között.
Az Egyiptomi sírok feltárásakor a régészek találtak több ezeréves csuprokat, amiket még a holtakkal temettek el, és a mai napig ehető maradt tartalmuk. A fáraók eltemetésével élelmet, azaz mézet is tettek a sírba. A feltárásuk során találták és semmi bajuk nem volt.
A méz önmagában nem bomlik le. Nem indul el kémiai folyamat. Olyan élőlényeket nem ended be, amik a bomlást előidéznék.
A lényeg, hogy ha a megérlelt mézet pörgetjük ki, amit a méhecskék szorgos munkájukkal összegyűjtenek, annak nem szabad hogy 17%-nál, magasabb legyen a víztartalma.
A lényeg ebben van.
Elrepülnek gyűjteni, a mézhólyagjukban a méhikék beviszek a kaptárba a nektárt.
Szét rakják a méh sejtekbe. Elkezdődik a nektárnak a nedvesség tartalmának a csökkentése.
Ezt hogyan is végzik?
A szárnyuk mozgatásával elpárologtatják belőle a nedvességet.
Utána újra egybe rakják a sejtekbe.
Addig szellőztetik a nektárt, amíg méz nem lesz belőle, vagyis 17%-ék alatti lesz a nedvesség tartalma. Ez azt jelenti, hogy megérett mézzé.
Utána lefedik és elteszik nekünk, és maguknak is,a nehezebb időszakokra amikor nincs hordás, vagy télre, amikor fűtésre használják.
Ekkor eltávolítják a viaszt a sejtekről és ebből táplálkoznak.
A leg fontosabb, hogy az üveget, amiben a méz van mindig csukva legyen, ne érintkezzen a levegővel, tehát a lapkát ami az üveg tetején van mindig tegyük vissza.
A levegőben lévő nedvesség, ha találkozik a mézzel ,akkor mikor nincs az üvegen tető, nem kedvez a méz tulajdonságainak.
A méhikék is azért fedik le a lépekben az érett mézet, hogy az ne érintkezzen semmivel sem.
Így a zárt sejtekben és a zárt üvegben szinte örökké elállna, ha nem ennénk meg.
Hosszú ideig eltartható így.
Nyáron közvetlenül ne érintkezzen a nappal, nagyon magas hőmérséklet károsítja a mézet. Ne legyen 35 foknál magasabb hőmérsékleten a méz, mert veszít a hasznos tulajdonságaiból.
