Pintér József vagyok az édes méz szakértője a Pijo méz tulajdonosa. A lényeg, hogy több mint 15 éve méhészkedem. Kezdjük az elejéről, hogyan és miként is kezdődött a méhészkedésem. Tudni kell rólam, hogy gyerekkoromban a szabad időm jelentős részét a természetben töltöttem.
Akkor még az erdők nem voltak bekerítve, szabadon lehetett barangolni bennük.
Amikor tehettem iskola után, nyári szünetben, az egész napomat a szabadban a természetben töltöttem.
Itt ismertem meg a növényeket állatokat közelebbről.
Tudtam, hogy melyik fa mikor érleli meg a gyümölcsét, mikor lehet falatozni belőlük.
Én még a fáról szedtem a gyümölcsöt, a szőlőt a tőkéről szedtük, úgy ettük meg a legfinomabb csemege volt. Így nagyon sok mindennel megismerkedtem testközelből.
Meg tapasztaltam dolgokat, ha olyan helyen mentem, például a csollány megcsípdeste a lábam, azonban ezek a dolgok akkor nemszámítottak számunkra.
Nagyon jól megismertem a természetet. Nekünk is voltak odahaza állataink, csirke, kacsa, liba, sertés,
szarvasmarha egyéb.
Velük is foglalkoznom kellett, sokszor rám bízták az etetésüket, sőt nyáron a melegben, fontos volt a vizet biztosítani megfelelő időközönként, mert ugye az Ő számukra is fontos a vízfogyasztás.
1990-ben, elköltöztem otthonról, mivel megnősültem így Dadra kerültem.
Itt találkoztam közelebbről először méh, családokkal.
Apósom 70- 80-as években kezdte a méhészkedést.
Kisebb létszámú kaptárakkal, kezdtem a méhészkedést.
A lényeg, hogy először még nem foglalkoztam velük, csak később, kezdtem el a méhekkel foglalkozni úgy 15 éve.
Segítettem persze, ha kellett, apósomnak.
Először úgy kezdtem, hogy vásároltam 4 családot.
A kaptárakat, és a kereteket az apósommal készítettük téli időben saját szerszámokkal.
Így el kezdtem gondozni őket az apósom segítségével, természetesen akkoriban még munka mellett.
Egy év után azt mondta az apósom, hogyha komolyan gondolom, ne csak az ő tapasztalatai alapján méhészkedjek, sok minden változott amióta ő méhészkedik, pl technológia, így azt javasolta, hogy máshonnan is szerezzek be tudást.
Volt még segítségem másfelől is, és azt javasolta, hogy Gödöllőre az egyetemre menjek el, ott van méhész képzés, nagyon jó oktatókkal.
El is mentem 1 évig jártam oda, nem csak elméleti oktatás volt, hanem kimentünk a méhesbe és gyakorlati oktatást is kaptunk.
Sokat kellett tanulni, sok új tudást szereztem be a méhekről.
Nagyon jó társaim voltak. Sok infót cseréltünk.
Sikeres vizsgát tettem.
A lényeg, hogy utána évről évre növeltem a méhcsaládjaim számát.
Így indult a méhészkedés amit a mai napig nagyon szeretek.
